Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyaszült meztelen

, 371 olvasás, Gusztamanguszta , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Lehámoztál rólam minden ál-vakolatot,
így érzéseim meztelen villantak eléd.
Mint mosolyát hervasztó bohóc,
ki megszégyenülten áll a boldogság műporondján.
Aztán egy érintéssel széttéptél.
Tudtam, megszűnök létezni.
Azóta hittem: te talán megtanítasz szeretni.
S most kezdek szétporladni óvó karjaidban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Gusztamanguszta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1971 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz