Lehámoztál rólam minden ál-vakolatot,
így érzéseim meztelen villantak eléd.
Mint mosolyát hervasztó bohóc,
ki megszégyenülten áll a boldogság műporondján.
Aztán egy érintéssel széttéptél.
Tudtam, megszűnök létezni.
Azóta hittem: te talán megtanítasz szeretni.
S most kezdek szétporladni óvó karjaidban.