Én látlak valóban!
Ártatlan égszín szemed
milyen fényes! Hogy csillog!
Mosolyod tökéletes,
mintha arcodra faragta volna
a száz évvel ezelőtt alkotó
híres szobrász,
hiába, mert
én látlak valóban.
Hideg számítás motivál,
feláldozol engem is mindennap,
érdeked maja-oltárán.
Ha kínlódva vergődöm
végül lábaidnál,
tudom szánalmat nem ismersz,
egy csak a te istened,
fösvény, mint a lelked.
Én látlak valóban!