Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szökés a téltől

, 749 olvasás, hegedu , 10 hozzászólás

Fohász

Tavasz, hullámzó nedv dagálya,
teremtés rohama, ömölj át
a téli haldoklás zűrzavarán,
de ne söpörd el az első virágokat,
és mondd el az őszinteséged
a szirmokat áruló erdőnek!

Sugározz a színes mozdulatok
bizonyosságával,
és a madár is kívánhassa,
hogy új fióka törje át héját
az evilági tojásnak.
Légy velem még vér-arany tűz,
fuss át hiszékenyült lelkemen,
lebegj, mint a pillangó
halvány arcomon!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 199
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.3643 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz