Én kedvesem, el kél mennem,
kicsi lyányom, jer te vélem.
maradj haza, édes férjem,
ragyog a nap fenn az égen.
Ragyog a nap fenn az égen,
visszajőnék még az éjjel!
Három legény oskolában,
lélekölő ördögbálban,
titkon ők most elmenének,
fényes nappal öldösnének.
Ragyog a nap fenn az égen,
visszajőnek még az éjjel!
Megérkeznek, s jő egy ember,
homlokához feszül: fegyver,
könnyű szívvel, homlok roppan,
nap se süthet ennél jobban.
Ragyog a nap fenn az égen,
visszajőnek még az éjjel!
Na hagyjál itt, édesapám,
éjszaka lesz tüstént, s talán
tudom, estve nem jősz vissza,
s nem lesz már a kék ég tiszta.
Ragyog a nap fenn az égen,
visszajőnék még az éjjel!
Elmén, nem szól, tekint hátra,
jaj, deákok lövik hátba,
vígasságbúl fegyver kattan,
élet húnyt ki fényes nappal.
Nem ragyog a nap az égen,
s véres fénnyel jő az éjjel!
Megjegyzés: A soproni kettős gyilkosságról.