Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Félelem

, 213 olvasás, boszorka , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Csak nézlek, egyre nézlek
testem kalodába zárva,
lábujjam is görcsbe
rándul, ökölbe
szorítom kezem,
önkéntelen válasz
a kimondatlan kérdésre,
igen, nagyon félek.
Félek szinte mindentől.
Pórusaimból puhán párolog,
a rettegéstől hajam
valamennyi szála
elektrosztatikusan töltött,
borzongó halk sóhaj
szakad fel tüdőmből.
Mozdulatlanná fagyott
egy szál fehér rózsa
élettelen tanú ma arra,
mi bámul rám örökkön,
a néma tükörből.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 335
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.6763 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz