Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Amikor egy pillantás az idő fogságába esik

, 227 olvasás, leguan , 3 hozzászólás

Misztikum

Oh! Hajdan szél-fútta pusztaságok arany-szőnyegét tapodta lábunk, megannyi büszke nép, s királyok erős jobbja köszöntött! Észak ösvényén bolyongva a forró Dél ében éjjelébe értünk, mögöttünk összeomló évek pora fojtogatta a jelent…

Úgy hírlett, hogy rózsás álmainkon túl, egy kietlen földön, hol még a gyors röptü percek múlását sem ismerik, emlék-bálványokká faragott tetteink ünnepi fényben áznak, s a friss légben, hol elsuttogott szavakat perzsel a forróság, az idő fogságába esett pillantások felélesztik az Élet szunnyadó tüzét.

Ekkor mozdulatainkat elnyelte az idő óceánja: alant a sivatag sárga arany-porát kavarta a szél, fejünk felett az égi freskó hallgatott, s a távolban morajlani kezdett az éj dicső serege.
S köröttünk, a megtagadott tettek csont-halmain száz és száz kalandor lelke pihent: szótlanságuk bódító szerként hatott, s míg büszke tekintettel üdvözöltük Őket, a kavargó homok-selyem örökre elorozta szemeink elől a dicső látvány nagyszerű fenségét…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Jegyzet
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz