Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magány

, 333 olvasás, NeMo , 7 hozzászólás

Sajgó lélek

Angyalszárnyakon érkezett
a sóhajokkal teli vágy.
Minden átkozott esten
hideg ágy
fogadja fáradt testem,
ringatást,
védelmet
hiába vár.

Hiszen nincs már más óhajom
- alszik a tűz -,
mint örök gyermekként az oltalom
- gondot űz -.
Tornádó sodorja halott jajom -,
maga a vég -,
A magány, mint karmos fájdalom:
elég volt! Elég!

Angyalszárnyakon érkezett
a leküzdhetetlen óhaj,
hogy valaki –
- akárki –
az egyedüllét helyett,
mint sóhaj
leheljen belém új életet,
és nyújtson védelmet
- semmiség -
csupán baráti kezet,
mit nem nyújt az ég
kézzel foghatóan.

A test csupán ruha,
a lélek csak függelék…
hát jól van.

Angyalszárnyakon a lét
ringatva csendes hajóban
úszik, nem tudja már, miért,
feladva a reményt
a távolban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 338
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 367

Page generated in 0.3335 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz