Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szél otthona

, 351 olvasás, Daneel , 2 hozzászólás

Gondolat

Langyos az idő, csönd van, a kopasz földön
a szél tanyázik, bebocsájtást kér, őrzöm,
egy leszek vele, bejárom a világot,
s oda jutok el, mit ember még nem látott,
átélem majd, hogyan fúj be kis odvakba,
és simogatja lakóit, hogy rohan a
világ után, csak hogy elérje egy percre,
én csak állok, s tudom, hogy egy leszek vele…

Ott leszek mindenhol, s mindenkié leszek,
simogatom majd mindenki arcát, helyek,
távolságok többé már nem béklyóznak meg,
mindenütt ott leszek, és mindig értetek,
mégis, folyton csak futok a világ után,
sírok az örömén, nevetek a búján,
mert hiába fújhatok be akárhova,
s lehetek bárhol, a szélnek nincs otthona.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 40
Jelenlévők:
 · aLéb
 · andrisko


Page generated in 0.0463 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz