Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Folt a papíron

, 284 olvasás, Begar , 2 hozzászólás

Ezerszín

Tintafoltként megszülettem,
ócska, zord papíron,
nem tervezett senki vélem,
nem szenvedte kínom.

Beszippantott hát magába
halott és sárga lap,
nem hiányzok, mindhiába,
kerül a fény, s a Nap.

Ültem ottan én magamba,
egyedül s hidegen,
fény felé még csak kinyúlva
búcsúztam csendesen.

S majd' igazi, szürke álom,
hogy fény leszek s csodás,
önmagamban megtalálom,
mi bolond vágyódás…

Színem lesz és formám! És én
fakasztok könnyeket!
Széppé válik mind a végén,
ha Én mondok rímeket!

De más a sors, és más a vég,
s valóra vállt álom,
hogy fényt adok, bár földem ég,
többre nem is vágyom.

Megjegyzés: (2012. 04. 03.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Begar
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 341
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 374
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2144 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz