Egy ölelés…
Csak erre vágyom, hidd el!
Ezt kérem tőled akkor is,
ha majd útra kélsz. Emléked
nyugodtan fogd, és vidd el!
Egy ölelés! Aztán már
nem sírok, nem nyöszörgök,
megértem, ha jegyet, csak
egy irányba váltottál…
Egy ölelés! Egy a jövő, s a múlt,
nappal, és éjszaka is egyben,
melynek sötétjét magadban érzed,
még ha szemedben néha fény is gyúlt…
Egy ölelés! Ez lett minden vágyam!
Megértem, ha nem ígéred,
hogy visszatérsz mégis hozzám,
s elfogadom némán, üres ágyam.
Egy ölelés…