Arcok, melyek meredten néznek,
a történetük maguktól beszélnek.
Maga elé néz, vagy körbe…
Az emlékei úgyis lassan kitörlődve.
Velem szemben egy doktor, egy fodrász, egy bíra,
az ő reményük már csak egy líra.
Talán a fáradtságtól ilyenek,
vagy csak valami bántja őket,
valamiért mindennap így néznek.
Leszállok, mert itt a Deák,
az emberek cserélődnek.
De arcukon nincs mosoly,
csak kín és fájdalom.
Holnap minden kezdődik elölről.