Az ebéd kihűlt
fater a tv elé ült,
s a lóerők zúgására
fektettük fejünket le,
a kanapéra, papi mellé.
Cigarettáink füstje
egymásba karol,
mint mi, apámmal sose.
Sose késő! A hamutálba
majd összeborulunk…
Anyu mosogat,
mosolyog, elfogad.
Elfogad mindent,
minket is,
milyenek vagyunk
olyannak.
Vasárnap.
A nap süt,
a tavasz zenéje halk,
de a zúgást így is legyőzi,
mint Schumacher-t
a fiatalok, erősebb motorok.