Spanyolból házit kell írnom. Megint feladott egy hülyeséget ez a barom, és már egy órája itt ülök, de nem tudom elkezdeni. Közben Balázsnak is írtam egy levelet, csak nem merem elküldeni. Kedves Balázs, hidd el, nagyon szeretlek, de valami történt velem, és emiatt nem tudok veled találkozni egy ideig… Á, ez hülyeség. Mit a csudát írjak neki, hogy megértsen? Kedves Balázs! Egy hete történt velem valami, és egy kicsit kiborultam. Bocsáss meg, ha nem találkozom veled, de még nem tudok a szemedbe nézni… Á, ez is mekkora baromság! Rögtön megkérdezné, miért nem tudok a szemébe nézni, sőt, a legnagyobb para, hogy azonnal tudni akarná, mi történt! Most meg itt ez a házi is. Külön nekem adta fel a szemét, azt mondta, hogy a gimnázium harmadik osztályában már meg kell tudni írni egy kezdőknek való első nyelvleckét. Ja, meg hogy amúgy is én vagyok a legjobb spanyolos, ez a minimum, amit elvár tőlem… Amit elvár… Hogy van pofája! Pont nekem feladni! Egyszerűen nem tudom elkezdeni. Balázs meg szórja rám az sms-eket, hogy Andikám, mi van? Meg Andika, imádlak, Andika, átmehetek? Hát nem! Nem jöhetsz át Balázs. Istenem, szegény srác, pedig annyira szeretem, de nem vagyok önmagam. Valamit most már muszáj csinálnom. Talán, ha behunyom a szemem, jobb lesz. Lila meg sárga foltokat látok, mindenféle szarok repkednek előttem. És érzem, hogy fáj. Fáj ott lent, de nagyon! Pedig nem is fáj, a rohadt életbe, csak azt gondolom. Na, oké, nyitott szemmel írunk leckét. Basszus, kezdek megőrülni? Na, idefigyelj, te kis kurva! Megbeszélem veled, azaz saját magammal, hogy elmúlt, nem történt meg, nem fáj, nincs semmi, és jól vagy! Oké? Jól van, oké, mondom magamnak, de a picsába…! Mégis itt van bennem, nem tudom kitörölni! De kitörlöd!
Na jó, nagy lélegzetvétel, spanyol lecke. Nem para, secperc alatt megírom. Lehet, hogy el kéne szívni egy füves cigit. Mint a bulin két hete. Na, oké, igazából alig szívtam, csak a srácok adtak egy slukkot, de simán begajdultam tőle. Jézus, a két pohár whiskey után! Aztán arra ébredtem, hogy ott fekszem Enikő mellett. Csitítgatott, hogy nyugi van, meg anyámék tudják, hogy ott aludtam. Persze, csak aztán kibuktam, mi lesz, ha otthon rájönnek, hogy jól betéptünk. Semmi gond, ilyen is csak egyszer volt, nem is lesz többször. Na, kezdjem már el ezt a nyamvadt feladatot! Mi van velem? Eh, mintha nem tudnám. A hülye apám tehet róla. Megint holtrészegen ült kocsiba, és pont ennek a balféknek az Opeljébe tudott beletolatni. De az is lehet, hogy nem igaz, csak a Karvaj mondja. Egy hete, spanyol óra előtt a folyosón odajött hozzám, és azt mondta, mindent tud apámról, a többi ügyét is, tehát nagyon majrézzak ám spanyol órán, ha majd felszólít. Kicsit kibuktam, de nem vettem komolyan. Akkor még nem. Most meg megint csíkokat és ködöket látok, pedig nyitva a szemem is! Szédülök és reszket a kezem. Hallom, ahogy anyám motoszkál a konyhában. Hallom, hogy valakivel beszélget! Te Úristen! Karvaj! Bassza meg, ez az állat idejött? Ezek után? Anyám nyit be. Jól vagy kislányom? Kinyitom a szemem, pedig azt hittem nyitva van. Igen, anya, jól… jól vagyok… ki van itt? Várom a választ, de csak néz rám. Senki nincs itt, mondja. Hallotta, hogy nyögdörészek, és jajgatok, azt hitte alszom, rosszat álmodtam, ezért jött be. Oké, semmi baj, elszunyókáltam egy kicsit, mondom neki. Kimegy. A nagy francokat aludtam én el! Nyitott szemmel ültem itt. Vagy csukva volt? Hogy az a rohadt élet… fúú, bassza meg, tényleg kezdek bekattanni. Szólni kéne anyának. De nem! Nem kell! Ahogy megvoltam egy hétig nyugiban, meg leszek ezután is, és elmúlik minden. Elfelejtem. Arról írok, hogy alapvető szavak, főnevek, család, rokonság, meg egy-két fontos ige. Két oldal. Zsír! Ennyi elég lesz!
Na, indulj, be Andika, nyelvlecke, első szavunk: madre - anya. Tu madre - a te anyád. A kurva anyád! Te szemét, puta madre! A rohadék, soha nem felejtem el azt a kéjvágytól rám villanó tekintetét, az hittem, nem bírom tovább, hogy beledöglök, de nem, még itt vagyok… csak magamban nyögtem, kínlódtam, és gondolataimban rég kihánytam már magamból ezt a mocskot, mégis bennem van. En mí. Bennem. En mí! Ezt is leírom, te rohadék! Olvasni akarod a spanyol házimat, te aljas állat, hát nesze, zabáld meg! Szóval, nyugi van, lassan szépen írunk, azaz Andika, nem vagy te hülye picsa, csak lassan: nyu – gi - van! Tu madre, anyád, aztán a következő szó a szem, los ojos. Rohadjon ki a szemed, te faszfej! Leírom ezt is. Andika nyugodtan ír. Szépen, lassan! Akkor is, te szemét rohadék állat, te fasz, pinga, puta madre! Hánynom kell. Nem tudom megírni, pedig muszáj. Muszáj túlélnem, valahogy. Istenem, Dios! Szemet lehuny, no para! Leckét írsz, világos? Nem kiskurváskodunk, nem hiszti, megírni! Amikor végzett velem, azt mondta az a rohadék szemét, a karvaj szemű, a nagyon Karvaj, hogy ha bárkinek regélek, felnyomja apámat, azt leshetünk. Hogy éhen döglik a család. Ezt akarod? Tönkretennéd anyádat? Az öcsédet? Tehát, los ojos, a szem, vagyis a szemek. Kedves Balázs! Már akkor beléd szerettem, amikor megláttalak, legelőször. A szemeidbe szerettem bele. És most azért írok, hogy elmondjam, mindent akarok tőled, örökre, de egy darabig azt az egyet nem! Mi van? Nem Balázsnak kell írnom, hanem ezt a mocskos házit. Oké. Megint no para, nem hiszti. Megyünk tovább! Madre-anya. Anyádat! A kurva anyádat! Puta madre! Megvan. Csak nyugodtan, Andika, már elkaptad, ez már te vagy. Lila meg a köd meg a sárga, a csíkok, kedves Balázs, szeretlek, a szemeid, los ojos. A szemek. Culo. Segg. Tehát a culo az a segg. Te rohadék culo. Inkább pinga, polla. Egy fasz. Teljesen nyugodt vagyok, nem is fáj. Dolor - fájdalom. Nincs. Tényleg oké van. Semmi gáz. Padre, apa. Borracho, részeg. A spanyol nyelv igéi. Menj az anyádba! Puta madre megint. De ez már tényleg semmi, nincs gáz, tiszta nyugi van, jól vagyok, a ködben alig látom a füzetet, de leszarom. Mierda, szar! Azt mondta, suli után ugorjak fel hozzá, az iskolai spanyol versenyre akar anyagot adni. Csak egyedül volt otthon, átadta a cuccot, jöttem volna el, de elállta az ajtót. Azt hittem, viccel. Aztán hozzám ért a keze. Először az arcomon siklott végig az az érdes karvaj bőre! El akartam rohanni, de nem tudtam. Lefagytam teljesen. A kék miniszoknyámban álltam vele szemben, tudod, Balázs, az a szoknya, amit te is nagyon kedvelsz! Mondtad, hogy segítesz, mert szegények vagyunk, de nem kell, nekem ez nagyon gáz. Annyira édes vagy, hogy múltkor átjöttél fát vágni, de tényleg. Istenem, mennyire szép szemek! Basszus, frankón nem láttam még ilyet. Tisztára bekattanás! Puta madre, megvan, a polla, hülye fasz is oké, mierda a szar is leírva. Lerántotta a szoknyámat és a földre tepert. Sikítottam, vagy akartam, nem tudom, mi volt, mintha nem lett volna hangom. Talán elájultam. Arra emlékszem, amikor belém hatolt. Iszonyúan fájt! És ugyanoda, ugyanazt, mint mikor veled, édes Balázs! Szerelmem! Veled annyira jó… többé már soha nem lesz ennyire jó, nem tudok, értsd meg, nem tudok! A lelkemben legbelül sokkal jobban fájt, mint ott lent. Az agyamban éreztem, hogy széthasad a testem, hogy megfeszülök, szét fogok repedni! A hálál! Ez ugrott be. Muerte. Halj meg! Puta madre, oké, padre, oké, polla, oké. Muerte. Meg a nagy szar, mierda. Amikor leszállt rólam, kiment a fürdőszobába. Valahogy tudta, hogy úgysem mozdulok egy darabig. Talán 10 perc volt, talán egy óra, hogy ott feküdtem. Valahogy magamhoz tértem, ő meg szépen előadta, miket tud a börtönviselt apámról. Hazajöttem. Zuhany, kimostam magamból mindent, de a fejemből nem tudtam. De, de, Andika, ki tudtad, nyugi van, régen volt, nincs már benned semmi. Oké, tényleg semmi. Balázs, kedves, ha akarsz gyere át, belenézek a két szép szemedbe! De basszus, nem tudok belenézni! Madre van, anya van, padre van, apa van, polla van, az a nagy lófasz van. Nyugi! Lila köd. Sárga csík. Balázs van! Jönnek az igék! Mierda! Szar. Ez nem is ige. Me cago en la hostia! Leszarom a világot. Basszus, anya hol vagy? Megint szédülök. Be kell fejeznem. Írom. Oké, írom, mondom, írom, ne parázz már! Úgy tépte le a szoknyámat, hogy nem kaptam levegőt, úgy mászott rám a kétméteres nagy barom állat, hogy bepisiltem, úgy szétszorított a beton markával, hogy meghaltam félelmemben, úgy szétterített, hogy megállt a szívem. A szívem érted dobog, Balázs! Ezt tudnod kell! Soha nem hagylak el, várj, ezt még le kell írnom. Mit keresel te itt? Na, oké, ülj ott az ágyon, amíg ezt befejezem. Lent fáj, és a szobában megint kurva nagy köd van. Nem látom az asztalt sem. Leírtam, kész. Oké, ez az, tudsz te, ha akarsz! Na, átnézem. Mondom, anya, várjál már, még visszamegyek a terembe, aztán mehetünk. Balázs, vigyázz anyára, mert nem ült még motoron. Jó lesz itt az udvaron is, jövök én is rögtön, csak ellenőrzök még valamit.
Spanyol nyelvlecke. Bevezetés. Madre, anya. Puta, kurva. Puta madre, a kurva anyádat. Rohadék, rohadék, fáj, dolor, nagyon fáj, kibaszottul fáj, megöltél, megöltél! Lerántottad, lerántottad, motor, motor, szívem, szívem, halott, fekete. Balázs, Balázs! Szeretlek. Nincs senkim, akinek elmondhatom, bennem van, bennem fáj, minden sötét. Nem is, mert köd van. Bekattanok - bekattanok. Kérlek, Balázs, soha ne hagyj el, szeretlek. Te quiero. Lenyomott, és megsemmisültem. Belém nyomta. Megnyomorított. Nyugi van, kiscsaj, elvette az életed. Vége. Kész vagy. Most már tényleg hívd anyát! Anya! Kész a lecke, megvan a madre és a puta. Megint köd, a szemem csukva, Balázs simogat, anya főz, én meg meghaltam. Nesze, te rohadék, itt a spanyol nyelvleckéd! Zabáld meg, dögölj bele! Hijo de la puta, te utolsó mierda, puta madre, puta madre, puta madre!
sms: Kedves Balázs! Kérlek gyere át, Andit kórházba vitték. Klári néni.
|