Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A felsőbbrendű

, 736 olvasás, secondEduard , 26 hozzászólás

Abszurd

Azt álmodtam, hogy hatalmas farkasok üldöznek egy rajzfilmben, amikor kinyílt a szobaajtó, és felébredtem. Kinyitottam a szemem, pislogtam néhányat, aztán felkeltem. Minden porcikám teljesen elgémberedett, így hát, ahogy csak tudtam, nyújtózkodtam egy jó nagyot. Leszálltam az ágyról, és szép lassan kiballagtam a konyhába. Kurva éhes voltam, mindjárt nekirontottam a párizsinak, úgy faltam, ahogy csak tudtam. Imádom a párizsit, nem azért, mert olcsó, leszarom, mi az olcsó, s mi nem az. Az íze miatt imádom. Kicsit tejérzékeny vagyok, vagyis laktózérzékeny, de azért lenyomtam egy kevés tejet is. Megvolt a reggeli. Épp vissza akartam menni a szobába, amikor láttam, hogy Éva lép be a konyhába. Felém köszönt, talán én is szóltam neki valamit, aztán nekilátott kávét főzni. Ez a rohadt kávé! El nem tudom képzelni, mi a francért issza minden reggel, kurva rossz íze van, még cukorral is. A hülye cigijéről már nem is beszélve, amit a kávé mellé szív. Undorító! Inkább nem is néztem oda, igya csak ezt a löttyöt, meg füstölögjön hozzá. Az ő egészsége.

Kis idő múlva bejött Gergő is. Leült, persze mindjárt ő is a kávéval kezdte. Éva valami reggeli után nézett, mindenféle szalámikat szedett elő a hűtőből. Rám nézett és kérdezte, kérek-e, de nem kértem. Reggeli közben arról beszéltek, hogy tízre jönnek Daniék valami megbeszélésre. Na, mondom, jó lesz innen elhúzni, a nagyon szar unalmas dumátokra én nem vagyok kíváncsi. Bementem a hálószobába Klárihoz és letelepedtem mellé, gondoltam, unalom ellen jó lesz egy kis tv-nézés. Nem mintha annyira érdekelne a tévé, bár néha meglepően nagy baromságokat adnak, művelődni meg nem árt. Igaz, ez a művelődés-mánia is csak a sok agyament okos sznobizmusából ered. Néztem Klárit mellettem, hát a reggeli kávéműsort bámulta. Épp valami politikus nyilatkozott. Az ország helyzete, meg a gazdasági fellendülés. Ekkora állatságot! Nem tökmindegy, hogy mi lesz az országgal? Mi a fészkes fenének kell itt dolgozni, meg javakat szerezni, ha amúgy is van mit enni? Jól akarnak élni, lakást, autót venni, meg szép ruhákat! Ugyan! Intelligencia kérdése az egész. Akinek van egy kis esze, az nem hajt semmire, nem dolgozik, nem gürcöl, és tökre leszarja, miben jár. Mindegy, a nagy gazdaságpolitikai előadás ma reggel már az agyamba hatolt, ott is maradt. A sok többi ökörséggel, amire semmi szükségem. Mert például mit csináljak az angol, francia, arab és egyéb nyelvtudásommal? Oké, ha ezeken a nyelveken megy egy adás, akkor megértem, bár semmi értelme, hiszen már jó pár éve tudok mindent. De leszarom ezt is. Ott is hagytam Klárit, szó nélkül, és kijöttem a nappaliba.

Már hatan ültek az asztal körül. Éva, Gergő, Dani és a felesége, meg még két szakállas fazon. Épp arról beszéltek, hogy mi a párkapcsolatok lényege. Ezt a hülye témát! Ugyan miért kell erről beszélni? Ha megkívánod, összejössz valakivel azt kész! Ha a másik benne van, elég egy-két mozdulat és máris szeretkezel. Nem kell ehhez se papír, se engedély. S ezek annyira buták, hogy a testi szerelemről is csak félve, meg rébuszokban beszélnek. Persze megint kávéznak, sőt, Dani, meg az egyik szakállas muksó még sört is iszik. Az agyalágyultak! Kávé, sör, cigi, s ezeknek mindnek diplomájuk van! Életükben nem tudták, mi az, hogy intelligencia. Valami neszt hallottam, odanéztem, hát láttam, hogy Dani megy ki a wc-re. Na, persze, a sörtől. Becsukta maga után az ajtót. Ennyire síkhülyét, hát azt hiszi, mások nem tudják, hogy néz ki letolt nadrággal? Évát és Gergőt is nap mint nap látom szeretkezni, de a szűklátókörű agyukkal azt hiszik, nem tudom mit csinálnak. Ha ők tudnának úgy szeretkezni, mint én, többé fel sem öltöznének, úgy maradnának egymásba bújva meztelenül a hálószobában hetekig.

Hallgattam őket még egy darabig, aztán elgondolkodtam. A világ nagy dolgairól. Az éhségről, a szenvedésről, a halálról, a szeretetről, meg úgy általában, az egész emberiségről. Nem kéne éhezniük, szenvedni sem, a halállal meg végképp nem foglalkozni. Majd jön. Szeretet? Ugyan már! Aki erős, az győz. Munka, gazdaság, emberség? Nagy szavak, de sehová sem vezetnek. Dolgozni, meg jövőt építeni. Röhögnöm kell. Egyszerűen le kell feküdni, aludni egy kurva jót, aztán hatalmasat zabálni, egy iszonyú nagyot szexelni, majd az egészet újra, elölről ilyen sorrendben. Persze a tudás, az nem árt, a szuperintelligencia jó érzés, de akinek itt 200-as IQ-ja van, az is annyira hülye, hogy a családjával, a barátaival, meg a világ dolgaival foglalkozik. Én már régen megtanultam elnézni az ilyen piti dolgok felett. Háború, baleset, meghalt akárhány ember. Ki a lófaszt érdekel? Jaj, szerelmes szegény Évácska, de Gergő elutazott. Hát, csessze meg, feküdjön le a szomszéddal, tényleg tökmindegy, ha jólesik neki. Ja, meg ha leesik egy alma a földre, akkor 3 percig mossák a csap alatt. Az eszement barmok! De a kávét, a cigit, az alkoholt, meg a drogot, azt nem mossák meg. Persze nem zavarnak a hülye dolgaik, ha bármi történik, figyelembe sem veszem. Ha unatkozom, elmondok magamban pár katalán novellát, vagy szórakozásból felsorolom magamban az eddig felfedezett összes galaxist és csillagot. Na, jó, ezzel abba is hagytam a gondolkodást. Mára elég is.

Szép lassan visszamentem a szobába, ahol aludtam. Lefeküdjek, vagy menjek vissza hozzájuk és hallgassam ezt a sok értelmetlen zagyvaságot? Minek? Már féléves koromban olyan dolgokra voltam képes, amire egyetlen egy olimpiai bajnok sem. Legalább 30 nyelvet ismerek születésemtől fogva. Káromkodni is kurva jól tudok. És ez a sok hülye meg azt hiszi, okosabb nálam. Csak azért, mert nem állok szóba velük, és ha bármit mondanak, úgy teszek, mintha nem érteném. Ez az élet rendje. A sokkal alacsonyabb intelligenciájú egyénekhez nem fogok leereszkedni. Gondolataimban, és tetteimben ezerszer magasabb rendű vagyok náluk!

Na, mégsem feküdtem vissza, hanem eldöntöttem, elmegyek csavarogni. Az ablak nyitva volt, felugrottam a párkányra. Magasföldszint, csak 1 méter 90 centi a földtől. Könnyedén leugrottam. Elvégre macska vagyok, vagy mi a frász?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 92

Page generated in 0.0734 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz