Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelem-gravírozás

, 745 olvasás, Magyari Emese , 18 hozzászólás

Misztikum

Hajnalkő lettem, de a vér-semmit te se félted
- így változtam bérc-veled… és porladtak a lelkek.
(merthogy a völgyek még felemelkedhessenek érted
ahhoz bennem az ős-hegyek egyre lejebb vezekelnek…)
*
*
Várlak. Könny-zsugorodva, kor-omladozó homok arccal.
Szép szemed éke a holdfény gyöngyén ér be reménnyel,
s mint érint, csillag-szobrot formálva magasztal.
Éj-tónust csalogatva - e fenséges tüneménnyel -

már érted tündöklöm, s mámor pillanatokkal!
Forró testem becstelen angyal-bűvölet álma
- immár küzdhetek ellene démoni harc-akarattal,
mert mennyből átkos, míg poklon titkos e fáma…
*
*
Rejtély és ármány? Nem. Sors-pitymallat alakja.
S bár skarlátvörösen rajzolt élet-grafikánkat,
úgy karcolja ma, hogy kőszívemet át ne kaparja,
csak szirt-melleden óvjad szikla-arany fibulánkat…

(csak gránit-kezed oltalmán hiszem én az imákat)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 30

Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz