Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sivatag

, 367 olvasás, Daneel , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Tudom, távol van a sivatag,
tán fel sem foghatom, mennyire,
mégis érzem, ahogy hallgatag
szele befúj zsigereimbe.

Távol vannak kopár dombjai,
és én csak egy délibáb vagyok,
szavam is egy szellő fújja ki,
ami csak önmagáért gagyog.

Ha megérintesz, szertefoszlok,
mert nem élek együtt veletek,
s minden reggel égbe kiáltok,
hogy magam is ember lehessek.

De hiába, délibáb vagyok,
egy felétek intő kép csupán,
de amíg a csillagom ragyog,
kapva kapok a szívek után!

Érzem, közel van a sivatag,
tán fel sem foghatod, mennyire,
s azt súgja nekem: csak daloljak,
mielőtt egy vihar elvinne.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 285
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 309
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2638 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz