Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Szonett
    4. ›
  4. Sajgó lélek
    5. ›
  5. Kéz a kézben…

Szonett: Kéz a kézben…

, 266 olvasás, G_Rebeka , 1 hozzászólás

vers, shakespeare, petrarca, dal, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Sajgó lélek

Monoton jönnek-mennek a napok,
A rém éjszakák s a bús nappalok.
A "párok napja" buzgón díszeleg,
Fojtogat rút magányom - szenvedek.

Idős, fiatal kéz a kézben jár,
Az én kezem szorítja: a magány.
Van kinek a sors csak ennyit adott,
A kézfogás ábrándja már halott.

Körülölel s felemészt a kétség,
Eltorzult a világ! - A tisztesség,
S az emberség, már silány semmiség.

Ma már mit sem ér a tiszta jellem,
Kiben nincsen báj és nincsen kellem,
Az alulmarad a magány ellen.

Megjegyzés: 2012. Feb. 13-14.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Szonett
· Írta: G_Rebeka
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 1
Kereső robot: 36
Összes: 105
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Öreg
Page generated in 0.0806 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz