Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: A három "T"

, 520 olvasás, DvihallyKaroly , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Az irodalomtörténet iránt érdeklődőknek ajánlom ezt az írást. A rendszerváltás előtt a kultúrpolitikát Aczél György az állampárt Központi Bizottságának tagja irányította. A címbeli három " T " az általa meghatározott kategóriák kezdőbetűi. Az első " T " a támogatott irodalom. Ide tartoztak a rendszerhű írók. Például: Lengyel József, Aczél Tamás, Berkesi András, Szilvási Lajos, továbbá a szovjet írók közül Fagyejev, Osztrovszkij, Katajev és társai. Az ő könyveik megjelenése elsődleges volt. Második besorolás a " Tűrt " írók és műveik. Néhány közülük: Stendhal, Mark Twain, May Károly, stb. Végül a harmadik csoport a " Tiltott " írók és műveik jelezték a kultúrpolitika irányát. Itt meg kell említeni Nyírő Józsefet, Tormay Cecilt, Herczegh Ferencet, Wass Albertet. Természetesen ide sorolták a szocialista rendszer ellenségeit. Például Szolzsenyicint, akinek a " Gulag szigetcsoport " című műve a tiltott listán volt, tekintve, hogy a szovjet szibériai munkatáborban sínylődő emberek sorsát mutatta be. A könyvről csak hallomásból értesültünk. Hitler " Mein Kampf "-ja természetesen szintén a tiltó lista élén volt.
A tiltott könyvekről egy lista készült. Ezt a listát megkapták a könyvkiadók, könyvtárak is. Aczél György és agyamosott kultúrcsőszei éberen ügyeltek arra, hogy a listán lévő, az úgynevezett " indexre tett " könyvek még csak véletlenül sem jelenhessenek meg. A cenzúra precízen működött.
Könyvtárosként persze tisztában kellett lennünk a kultúrpolitika fő irányelveiről. S ettől nehogy eltérjünk, negyedévenként a megyei könyvtárban továbbképzéseket tartottak számunkra.
1972 - ben az egyik ilyen továbbképzésen a " Szocialista realizmus irodalmának jövője " volt a téma. Előadónk egy fiatal, lezser fickó volt valamelyik főközpontból. Valószínű kevesen tudhatják mi is volt ez a szocialista realizmus? Az értelmező kéziszótár szerint:
" A marxizmus - leninizmus alapján álló művészeti eszköz. E világszemlélet alkotói egységes módszerrel a társadalmat közösségi célú és forradalmi fejlődésben ábrázolják. "
Gyönyörű, nem?
Nos hát előadónk kitért a három " T "- re is. Kifejtette többek között, hogy végére ér az a korszak nálunk amikor az írókat rendszer-kritikai műveikért, esetleg téves eszméikért elhallgattatnak. Ezt hallgatva rögtön Szolzsenyicin jutott eszembe, akinek kéziratát titokban juttatták ki nyugatra, s ezt Nobel dijjal jutalmazták. Mint később kiderült más is erre gondolt.
" Sántít a szöveged valahogy haver, gondoltam magamban. Ez nem lehet így az biztos. " És kíváncsian vártam a hozzászólásokat. De akkor nem gondoltam, hogy éppen Szolzsenyicin dönti romba az eszmei mondanivalót. Az előadás végén udvariasan megtapsoltuk az előadót, aki az ilyenkor szokás szerint megkérdezte:
- Kinek van kérdése vagy megjegyzése kollégák?
G. Pista egy megyei könyvtári kolléga jelentkezett.
- Tessék kolléga.
G. Pista:
- Nagyon tetszett az előadás. Főként az a része ragadott meg, amelyben ön kifejtette, hogy ezután nincs rendszer-kritika miatti elhallgattatás és a tiltott besorolás fellazul. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy mikor adják ki a " Gulag szigetcsoportot " Szolzsenyicintől, amely tiltott listán van?
Dermedt csend lett. " Ezt a marhát, mondtam magamban döbbenten. Jó, hogy nem Adolf Hitler " Mein Kampfja után érdeklődött. Bár ezzel az erővel ezt is megtehette volna, s akkor…
Mindannyian az előadót lestük. Neki ugyanis most két válasz között kellett döntenie és egyik sem tűnt jónak.
Az egyik, hogy nemmel válaszol. Ez esetben saját előadását hazudtolja meg. Beismeri, hogy mégsem lehet mindent megjelentetni.
Ha viszont igennel felel, akkor meg szembe megy az érvényes Aczél György-i kultúrpolitikával. Pedig neki azt kell képviselnie.
Nohát. Ilyen kérdéseket senki nem tett fel. Ilyen egyáltalán nem volt szokásban, mely az előadót kínos helyzetbe hozza. Az előadó, miután felmérte milyen fonák döntés előtt áll, rövid tépelődés után az első válasz mellett határozott. Humora is volt. Elnevette magát.
- Hi-hi-hi, hü-hü-hü! Soha, kollégám! Soha nem adják ki!
Több kérdés nem hangzott el, de nem is lett volna értelme. Halk moraj közepette sietősen köszönt el az előadó és azonnal távozott. A kötelező, kávéra meghívásra sem tartott igényt.
A megyei könyvtár igazgatója élénken gesztikulálva magyarázott G. Pistának, aki piros arccal hallgatta. Magamban elismertem bátorságát. Az állásával játszott ebben az időben.
… És ez volt a realizmus.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Memoár
· Írta: DvihallyKaroly
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 173
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 190
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1657 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz