RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2012-02-29 19:00:00, 212 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás
Estékbe érve, lilába bukó alkonyok után, ürességem láttán, örökké ily-mód tör rám mélyen a fájdalom. A nyírfák kérge sötétbe olvad, keresem hol vagy, s tűnődöm, míg gyertyám fénye halk árnyakat vet a kopott falakon. Csöndcsöpögés mögött, hol az éj hálót köt a holdmosolyokra, csak az idő lohol, s már tollam sem ír. Kit kérdezzek mondd, az vagy-e még, kiért az ég is sír?
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς