Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az vagy-e még

, 212 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás

Gondolat

Estékbe érve,
lilába bukó alkonyok után,
ürességem láttán,
örökké
ily-mód tör rám mélyen a fájdalom.

A nyírfák kérge sötétbe olvad,
keresem hol vagy,
s tűnődöm,
míg gyertyám fénye
halk árnyakat vet a kopott falakon.

Csöndcsöpögés mögött,
hol az éj hálót köt
a holdmosolyokra, csak az idő lohol,
s már tollam sem ír.

Kit kérdezzek mondd,
az vagy-e még, kiért az ég is sír?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 220

Page generated in 0.2901 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz