Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Homályos ablakod alatt

, 233 olvasás, leguan , 3 hozzászólás

Néhány szóban

Alkonyatkor halkan, alig hallhatóan felsóhajtanak a házfalak tövében szunnyadó emlékek kopottas színei. Az éjjel érkeztével, a csillagfény-folyam sápadt érzékiségében lubickolva, vézna emlék-sellők ébresztgetik a szótlan, vak pillanatokat. Az udvar szorosan hozzásimul a halottak komor selyem-sóhajaitól terhes téglák nyirkos maradványaihoz. A névtelen érzések szirmaikat bontogatják a sírhantok felett.
Csendben itt maradok, mint egy árnyék, a letűnt korok messzi dicsőségéből. Mozdulatlan álomként heverek haláltól bűzlő, homályos ablakod alatt…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Jegyzet
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 348
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5065 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz