Egy külön világ labirintusában tárul elém az élet színpada,
Néhol még hallani tündérek énekét ily ködös hajnalban.
A sűrű köd közül szikrázó fénycsóva táncol elő,
Idővel a tisztuló reggel dala egyre csak nő.
Egy déli felhő fáradt testtel úszik e "csodakék" égen
A fénylő pázsit a nap erejét tükrözi,
S percekkel elered a lágy eső cseppje.
Csillogó bogarak éltető szavát hallom,
Oly nyugodtság tölt el e késői délutánon.
Lassan vörös lesz a kora esti ég alja,
S mámorító mélyálomba szenderít a tündéri harmónia.