Könnyet az arcodon,
Édesre csókolom.
Könnyed boldog játék,
Napsütötte árnyék,
Ahogy a szám végig kutatja
Arcod rejtekét,
És ő lehunyja két szemét,
Mindkét barna szemét,
Szemérmesen, de mégis,
Kacéran, szinte buján…
Figyelem némán,
Ahogy a szem csukódik,
Száj kinyílik.
Közelebb húzódik,
Azt hiszem, vonzódik hozzám,
Mosolyog én rám…
Ezt észreveszem,
Félénken átölelem,
Ez már szerelem?
Ez már szerelem…
Megcsókolom,
Szinte fáj…
Na nem a csók,
Nem a gyengéd érintés,
Hanem a hozzá vezető út,
Pusztító háborút
Múltamból felidéz,
Pillantásod mindig megigéz.
Hamis álom…
Elgyengülők,
Gyorsan elmenekülők,
Reménytelen érzéseim elől.
Mert reménytelen…
Vár rám a végtelen
Józanító magány…
Elviselem némán,
Mert csak játszol,
Szívembe gázol,
Mindened ami hamis.
Meg vagyok magam is,
Meg vagyok magamban is…