Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez már szerelem?

, 596 olvasás, almodozoli , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Könnyet az arcodon,
Édesre csókolom.
Könnyed boldog játék,
Napsütötte árnyék,
Ahogy a szám végig kutatja
Arcod rejtekét,
És ő lehunyja két szemét,
Mindkét barna szemét,
Szemérmesen, de mégis,
Kacéran, szinte buján…
Figyelem némán,
Ahogy a szem csukódik,
Száj kinyílik.
Közelebb húzódik,
Azt hiszem, vonzódik hozzám,
Mosolyog én rám…
Ezt észreveszem,
Félénken átölelem,
Ez már szerelem?
Ez már szerelem…
Megcsókolom,
Szinte fáj…
Na nem a csók,
Nem a gyengéd érintés,
Hanem a hozzá vezető út,
Pusztító háborút
Múltamból felidéz,
Pillantásod mindig megigéz.
Hamis álom…
Elgyengülők,
Gyorsan elmenekülők,
Reménytelen érzéseim elől.
Mert reménytelen…
Vár rám a végtelen
Józanító magány…
Elviselem némán,
Mert csak játszol,
Szívembe gázol,
Mindened ami hamis.
Meg vagyok magam is,
Meg vagyok magamban is…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 210

Page generated in 0.1332 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz