Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Amikor születtél…

, 1168 olvasás, Nefrith , 3 hozzászólás

Boldogság

Fényben fürdött a pillanat,
mikor először láttam arcodat.
Friss volt, mint a harmat
s Te ragyogtál, mint a nap!
Kis testedből áradt az erő,
apukád rám nézett:
- Hát itt van Ő, kit annyira vártunk.
Hisz már rég a szívünkbe zártunk.

Tiszta voltál és szép.
S mintha átölelne az ég,
úgy tündököltél,
mint egy kicsi tündér.
Csak egy picit sírtál,
de szívemen megnyugodtál.

Átöleltelek s néztelek,
de nem láttalak,
homályba burkolt a könnypatak,
mi szememből folyt.
Számomra akkor a menny,
a Földön volt.
S Örökre szívembe égett a lényed,
mikor megérintettelek Téged!

Majd elvettek tőlem... Te tiltakoztál.
Beleremegtél, szinte kiabáltál.
Fürdetés... megkaptad első kisruhád.
Visszahoztak... s kinyitottad kicsi szád.
Tejecskére vágytál, s melegségre
Hát kezdődik az Életed végre...
Édesapád fogta a kezem,
tudtam, beteljesült egy szerelem.

Azóta három év elszaladt,
s ma már Te is szaladsz!
Aranyló hajad simogatja kis derekad.
Még átsüt rajtad az égi fény,
ha nevetsz kacag benned a remény.
Szép barna szemed mindig kerek...
Kíváncsi vagy igazi Kisgyerek!

Megjegyzés: Tudom, hogy a kisbabák általában gyűröttek születésük után, de én ilyennek láttam a kislányom. /Lehet, hogy elfogult vagyok.../ 2005. február 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: Nefrith
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 235
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.7519 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz