Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Vakvágány

, 387 olvasás, DvihallyKaroly , 0 hozzászólás

Ezerszín

Amikor ezeket a visszaemlékezéseket írom, gyakran bizonytalan vagyok: tudom-e a kort úgy bemutatni, hogy érzékelni lehessen az akkori viszonyok árnyait, képtelenségeit. A jobb megértéshez ki kell térni az összefüggésekre is. Most is ennek látom szükségét mielőtt a történetet elkezdeném.
Ebben az epizódban egy kisebb rangú vezetőről lesz szó, aki nem mérte fel saját súlyát, és így nehéz helyzetbe hozta magát. A pártállam idején a vezetők kiválasztásának hármas követelménye volt. Első a szakmai képesítés, második a szakmai gyakorlat, harmadik a politikai megbízhatóság. Volt egy negyedik is de ez nem szerepelt a dokumentumok között. Ez pedig a protekció volt, ami akkoriban szocialista összeköttetésként forgott közszájon. Utóbbi nem mindig játszott szerepet. Rendszerint a helyi vezetés választotta ki a megfelelő embert lekáderezés után. Az új delikvensnek bemutatkozó viziten is meg kellett jelennie a felsőbb vezetőknél. Ez kötelező jellegű volt. Ma ezt úgy mondanánk: felvételi elbeszélgetés. Aztán a kinevezett vezető sem érezhette magát teljes biztonságban, mert… de ez már egy másik téma. Következzen hát a történet.
Könyvtárosságom idején 1972 - ben egy szép, csöndes nyári délelőttön a kölcsönző helyiségben voltam szolgálatban. Éppen nem volt ügyfél. A teremből nyíló folyosón kereszetül kihallattszott az egy hónapja kinevezett könyvtárvezető gépelése. Az új vezető frissen végzett, ifjú leányzó volt tele klorofillal, aki komolyan vette a főiskolán tanult szép eszméket és saját magát. Végzettsége, mint ahogy másnak, nem adott neki sem helyzet felismerést, élettapasztalatot.
Szóval nyugalmas, eseménytelen nyári délelőtt volt, amikor betoppant az " Egy kiállítás veszélyei " című elbeszélésből megismert Kövi Gáspár elvtárs a városi párbizottságról, akivel ez idő tájt már beszédesebb viszonyban voltam.
- Szervusz Karcsikám! Hogy vagy? Egyedül vagy? Mi újság?
- Szervusz Kövi elvtárs! Jól vagyok, dolgozgatok! válaszoltam megzavarva nyugalmamban. Könyvet jöttél választani?
- Örülök hogy jó vagy, de most nem mint olvasó jöttem, felelt Kövi szokásához híven nagy hangon.
Odabenn a gépelés elhallgatott.
- Hallom, hogy új főnökötök van Karcsikám, egy kislány. De nem jött ám el hozzám, hogy megismerjem, és már egy hónapja kineveztük, hát bizony kíváncsi voltam rá. Hát most eljöttem én. Nos itt van a főnöknőd? Talán abban a szerencsében részesülök, hogy megismerhetem, tette hozzá szarkasztikusan.
- Itt van éppen.
- Nagyon örülök. Szólj neki légy szíves, hogy jöjjön már ide egy percre!
Engedelmeskedve a felszólításnak bementem az irodába.
- Valéria, szóltam hangosan, hogy odakinn is hallják, Kövi elvtárs van itt és szeretne magával beszélni. Legyen szíves jöjjön ki a kölcsönzőbe!
- Ki az a Kövi elvtárs? kérdezte Valéria és reméltem ez is kihallattszott. Nem voltunk ugyanis valami jó kapcsolatban a kissé beképzelt lányzóval.
- Nem ismeri Kövi eltársat? kérdeztem csodálkozó hangon. Kövi elvtárs a Városi Pártbizottság Propaganda és Mővelődésügyi osztály vezetője, s így nekünk ő is főnökünk, mondtam tiszteletteljes hangon. Valéria vékony testalkatú, szangvinikus típusú izgő - mozgó, fontoskodó alkat volt. Most felpattant és türelmetlenül kisietett a kölcsönzőbe. Kövi végignézte, felmérte és szokásos leereszkedő, viccelődő modorban így kezdte:
- Jó napot kislány! Hogy van kislány? Hol bújkált eddig? Én Kövi Gáspár vagyok, talán már hallott rólam? Már olyan nyugtalan voltam, hogy egy új könyvtár vezetőt neveztünk ki, és még nem is ismerem. De tudja, hogy van az a közmondás a Mohamedről meg a hegyről… és csak úgy dőlt belőle a szó.
Jó vicc, gondoltam, be is hívathatta volna a pártbizottságra. És most ki a hegy és ki a Mohamed? És magamban mosolyogva néztem a jelenetet. Valériát, ahogyan egyre jobban idegesíti a szóözön és Kövi elvtárs. A leányzó egyik lábáról a másikra állt, kezeivel babrált, arcáról lerítt a türelmetlenség. Egyszer csak félbeszakította Kövit:
- Ne haragudjon Kövi elvtárs, mondta és igyekezett leplezni tülrelmetlenségét Valéria, de határidős, sürgős munkám van, s ha nincs különösebb, engedjen vissza munkámhoz. Ahogy most értesültem, Ön olvasója könyvárunknak, így biztosan többször is alkalmunk lesz beszélni egymással.
Bumm! Kövibe belefagyott a szó. Nyelt egyet, majd igen száraz hangon így szólt:
- Nem akarom én sürgős dolgában feltartani elvtársnő. Biztosan nagyon fontos ez a feladat, nem tűr pár perc késedelmet sem. Csak menjen vissza a munkájához! Viszontlátásra!
- Viszontlátásra, köszönt el Valéria és besietett az irodájába.
No ez nagy mutatvány volt, rökönyödtem meg. Nem vette észre ez a nő, hogy mennyire megsértette Kövit, aki egyáltalán nincs hozzászokva, hogy otthagyják. Valériának ugyanúgy nincs fogalma az egész szituációról, mint nekem annak idején az " őszirózsás forradalom " kiállításnál, máskülönben nem győzte volna körül udvarolni a hiú pártembert, ahogyan a szokás szerint ő ezt el is várta. Ha pedig tudatosan hagyta Kövit faképnél, akkor hamarosan ráébred vagy ráébresztik helyére, gondoltam.
Gyorsan belemélyedtem a kartotékokba, sürgős adminisztrálni valóm akadt. Félszemmel láttam, hogy Kövi vörös arccal leemel egy könyvet a polcról és lapogatni kezdi, de szerintem nem is látta betűket a méregtől… A légyzümmögést is hallani lehetett. Így telt el egy perc talán. Ezután Kövi visszatette a könyvet a polcra és felém fordult:
- Na mit szólsz a főnöködhöz Karcsikám?
- Értelmes, ügyes, válaszoltam emeltebb hangon, mert tudtam, hogy Valéria hallgatózik.
- Na igen, jegyezte meg Kövi érdes hangon, vannak ilyen születési hibák. És néhány közömbös mondat után távozott.
Végjáték: Valéria az eset után néhány hét múlva hirtelen kiborult idegileg. Tett- vett, rohangált, nem találta helyét. Női kollégáimnak sem árulta el mi a problémája. Aztán egyszer csak felmentését kérte a könyvtár vezetői beosztása alól, majd a városból is elköltözött.
Engem viszont nem hagyott nyugton az a gondoltat, hogy múltkor vakvágányra futott és leszaladt a sínről… Önök mire gondolnak?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: DvihallyKaroly
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 334

Page generated in 0.1884 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz