Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Házak alatt

, 403 olvasás, Csontos , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Házak alatt szellem oson,
prédáját leplezi az éjszaka.
Hagyom, hogy magába zárjon,
messze a holt fényt eb ugatja.
Csillagok előtt
szürke angyalok menetelnek,
áttetsző párából esőt
szemetelnek.
Fejem alatt tollpárna pihe jajgat,
gondolatom súlyát elereszti.
Esti imám betakargat,
a lelkem melegíti.
Kábult szemembe zárom,
mint egy szürke angyal
az elrepül álmom,
s a mindenség magasztal.
Hódolnak a lidércek, királyok,
látom a semmit, a feledést,
a képzelt világot,
mit szétrág az ébredés.
Hol hírnökét küldi a hajnal
ébred a harsona, kukorék,
s a reggel éles karddal
álmom sötét ködét hasítja szét.
Indul az újabb fordulat,
hogy kincseit rázza az élet,
apró istenek aranyat koldulnak,
üres perceket.
S hol a szerelem?… a fájó
gondolatok között ragadt,
omladozó
házak alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Csontos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 5
Kereső robot: 8
Összes: 24
Jelenlévők:
 · engs
 · galamboki
 · Kisci
 · PiaNista
 · Tollas


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz