Sokan elmondták már előttem, mi is az a szerelem… most én is próbálkozom, leírom Neked.
Tudom, hibáztunk sokat, bántottuk egymást, nem volt rá különösebb okunk, de bántás nélkül csak unalmas lenne sorsunk.
A kibékülés a legédesebb, lehet ezért voltak a veszekedések?!
Tudod, az ember akkor értékel csak valamit, ha az nincs, mikor már tudja mi az mi jó volt és egyszer csak rájön, ez volt a kincse…
Már hiába írom, hogy Te voltál a minden, hogy veled jártam a Mennyországban, hogy Te mutattad meg nekem mi az érték a Világban. Lekéstem arról, hogy elmondjam, nem baj ha nem cserélsz minden nap zoknit, nem baj ha nem borotválkozol, nem baj ha én főzöm a kávét mindig, nem baj ha bántasz, csak lennél velem.
Más utat választottál, döntöttél, nélkülem éled életed. Rossz neked is… mikor bárhová nézel, mindenütt ott vagyok, én is a ruháidat hordom, simogatnak, mintha kezed lenne. Egyedül nem jó, nincs melegség, nincs biztonság, egyedül feküdni, s ébredni…
Gondolj arra, csak a madarat kell a kertedből értem küldeni.
Szeretlek!