Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Szétfolyt hangtalan

, 439 olvasás, CheAurora , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Üresen perdül tovább a percmutató,
unottan járja a végtelenszer leírt köröket,
s immár nem jelent semmi különöset,
lehetne akár éjfél vagy hajnali füttyszó.

Elmerengve tűnődök az idő múlásán,
itt egy másodperc, ott majd óra telik el.
kopottságban, magányban merítkezik' meg
minden pillanat s tünékeny szám.

A fájdalom is kicseréli önmagát,
folyékony, áttetsző halmazzá válik,
a keserves, vad dühöngés szétmállik,
és üres, törékeny csigaházba mászik.

Eltűntében még visszaintek neki
a törött, festett üvegablakokon át,
míg ő illékonyan, létjogosultság nélkül elhátrál,
tompultságot, hangtalan villámokat hagy maga után.

Mennyi időbe telik majd, mire eltűnik,
szétzúzott ablakait befoltozza a fájó magány,
mire újra hiszek a számlapoknak az órán,
míg a feslett csalódást a szívem kiszűri…?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Ez+az
· Írta: CheAurora
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 227
Regisztrált: 0
Kereső robot: 38
Összes: 265

Page generated in 0.1809 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz