Navigáció


RSS: összes ·




Vers: üres

, 581 olvasás, fenytores , 15 hozzászólás

Elmélkedés

én is mosolyognék,
heted-hét határon, ha túl
is megyek valamiért,
de mosolygok, mert van miért.
otthonom szürkesége már nem
az enyém, nem az értelem,
csak üres pormaszlag
ami körülvesz.

október vesz körül,
születésem központjai;
29 éve ősz van szívemben,
és van, ami láttat,
látszik az időkben.

lennék még festő,
ki ecset helyett a tollal
formál újat, idegent,
lennék még barátod is,
ha integetsz.

és lennék újszülötted is,
de mért nem teregetsz
olyan ruhát, amit magam
mosok saját kezemmel?

borzasztó élet a miénk.
hányszor mondtam magam fiadnak,
és hányszor a kenyérért
is, csak egy falatért.

undor ez már
és taszít,
magam taszítom helyetted
a mélybe,
magam éhezem
a saját önérzeteden,
és vetek neked véget!

Megjegyzés: 02. 12.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 16
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.02 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz