Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sötétedő álszínem

, 432 olvasás, Mona , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Hazugság volt
ahogy a gyermek órán
napfénybe menet
hulltak gyermek-perceim.

Hazug volt az idő
a hajnalt ébresztő
forró ajkú nyári csend,
hazudott az altató
Anyám hangja,
s a mesék színe
sosem létezett.

Én léteztem.
Születtem a valótlanba
átmeneti erőszakba.
Én valóban léteztem
ott.

Ott
’ mi sötétbe fordult:
nagymutató fojtotta
Nagyhalál.

De pasztell-reggeleken
láztól izzó színekben
mindig visszatérnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 332

Page generated in 0.2261 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz