RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2012-02-12 16:16:44, 432 olvasás, Mona , 14 hozzászólás
Hazugság volt ahogy a gyermek órán napfénybe menet hulltak gyermek-perceim. Hazug volt az idő a hajnalt ébresztő forró ajkú nyári csend, hazudott az altató Anyám hangja, s a mesék színe sosem létezett. Én léteztem. Születtem a valótlanba átmeneti erőszakba. Én valóban léteztem ott. Ott ’ mi sötétbe fordult: nagymutató fojtotta Nagyhalál. De pasztell-reggeleken láztól izzó színekben mindig visszatérnek.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς