Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Utolsó keringő telihordkor…

, 262 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Ezerszín

A fekete égről rád kiált a telihold.
Az Árnyékvilágban ünnepség készül,
a csalódott szerelmesek bálján
a lélek vad keringőbe szédül…

Izgatottan hangolnak az alvilági zenészek,
gyík csusszan, bogár s pók riadtan menekül,
hideg fény csillan a rekedt hangszereken,
a sok szakadt pókháló a semmire terül.

Felvágott erekbe lüktetve tér meg az élet,
üres mellkasokban újra dobban a szív,
eggyé forrnak a kettészelt testek,
Ki emlékszik már, hogy jött a vonat, és volt a sín…

Szemtelen arcokon örömkönny csordul,
keringőre mozdul, zördül csonttal a láb,
Minden szerelmes, most párja felé fordul,
visszatér lelkükbe a boldog Varázs.

Fény csillan a hold sötét oldalán,
szakad a dallam, a csend szinte kiált,
S egymásba hullnak most szerelmesen ők,
A meg nem értett, csalódott szeretők.

A vén Kaszás is szomorúan néz,
keze-lába még keringőre jár,
Az alvilági bál, most egy új napra kél
nem marad senki ébren, csak a Halál.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.3856 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz