Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Derű

, 1137 olvasás, Syringa , 29 hozzászólás

Gondolat

Valahonnan
a semmiből jött.
Nesztelen
lágyan körözött
szeleknek áldozó
fejem fölött
és vált valamivé…
Lelkem egy félénk
alig-mozdulattal
öltötte magára
élénk testét.

Egyszerű
halványkék derű.
Talán
a fogyhatatlan bánat
visszája.
Szememben
sótlan csepp
imbolyog -
enyhe mosolyra áll
a szája.

Mint amikor
vigasztalanul zuhog
s valahogy mégis
oly könnyű a lég -
egy váratlan
mennyei villanással
oszlatja
felhői sorát
az ég.

Földig suhanó
szellemcsíra
s egy végtelen ima
valakiért…
Nincs semmi okom rá.
Nem is lehet.
… mégis
boldog vagyok
valamiért.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 227
Regisztrált: 0
Kereső robot: 46
Összes: 273

Page generated in 0.2444 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz