Valahonnan
a semmiből jött.
Nesztelen
lágyan körözött
szeleknek áldozó
fejem fölött
és vált valamivé…
Lelkem egy félénk
alig-mozdulattal
öltötte magára
élénk testét.
Egyszerű
halványkék derű.
Talán
a fogyhatatlan bánat
visszája.
Szememben
sótlan csepp
imbolyog -
enyhe mosolyra áll
a szája.
Mint amikor
vigasztalanul zuhog
s valahogy mégis
oly könnyű a lég -
egy váratlan
mennyei villanással
oszlatja
felhői sorát
az ég.
Földig suhanó
szellemcsíra
s egy végtelen ima
valakiért…
Nincs semmi okom rá.
Nem is lehet.
… mégis
boldog vagyok
valamiért.