Készül a massza, keveri kavarja a hatalom!
Állati szintre zuhant példaképeken nevelkedő,
rútul embernek hívott, értéktelen, érdektelen
tömegcikkek tégelyébe cseppent értelem ízét
nem szeretik a mai istenek, kiknek Olimposzán
nem ambrózia, hanem zöld bankók hamis nektárja
bódítja torzzá a valaha bölcs elméket,
s égeti csonkká a hajden szép szíveket.
Minden lélek az egység békességére szomjazik,
de a félig ösztönös lények ketrecébe zárva
csak üvöltesz a falkával, mégis örök magányba
rekeszt a tudat hogy a saját álarcoddal
nézel szembe az utcán, a tévében, mindig, mindenhol.
Ahogy repülnek az évek és tágul a tudat rájössz:
A végtelenített rémálom valóságára!
hogy torz tükrök között pattog örökké
az a megfoghatatlan igazság amely szöget üt
mindazok fejébe akik mezítelenül merészkednek a világba.