Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Vége a dalnak

, 491 olvasás, Fehér Csaba , 4 hozzászólás

Gondolat

Tudom, hogy nem vár senki és semmi
De nem tudok többé boldog lenni
Fekete csillagot gyújt a hajnal
Kérlek, vigyél magaddal!

Itthagyom álmaim, Tiéd, ha kell
Sötétség szárnyain repülök el.
Rövid az éjszaka, sikolt a fény
Én nem leszek többé emberi lény.

Pereg a film, de ugye nem szakad el?
Lüktet az agyam, érzem, valami kell!
Ha itthagyok mindent, mondd, kit érdekel!?
Árnyak, hangok, fények, vágyak - nem értem el…

Őrült a tűz ami a szemekben ég
Őrült vagyok én is, ez miért nem elég?
Fellegek tornya mögött szikrázik a Nap
Mikor egyedül vagyok, nem vagyok szabad…

Ennek így kell lennie, mert így akarom
Tudom, nem érted, ez egy hamis hatalom
Nem tarthatsz vissza, a mesének vége,
Vér-betűkkel írnád a falakra: VÉGRE!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Dal
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz