Hallgatsz, Világszép?
Én is hallgatok.
Csend szól csak idebenn.
Gyötör- e némaság,
ismerős-idegen.
Ezer hangon beszélsz,
így meg nem érthetem.
Hiába kérdezem,
nem felel senki sem.
Sebaj, hisz így is szép.
Hangod, dallamod elragad.
Figyelek, s meghallom
benne a Te szavad.
Hívogat a hangod.
Mondd, hová csalogatsz?
Ősi-új útra lépsz,
s elvész a gondolat.
Tétován követlek.
Mi vár a végén ránk?
Félek, hogy zsákutca,
ahonnan nincs tovább.
De mosolyog szemed,
S tudom, e pillanat
– bármi is ér minket –
örökre megmarad.