Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gépzaj

, 341 olvasás, Cseik_Daniel , 3 hozzászólás

Abszurd

Vidám vasállarccal jársz-kelsz a világban
s hogy ki vagy meztelen, ki vagy valójában
csak üvöltések tudják az esti párnában
kósza gondolatok könyörgő imában
nap felé szálló füstök hajnaltájban

őrült végletekben vánszorgó lényeket,
robotokat látnak kikben a szeretet
gombnyomásra indul. Bele feletkezett
mind a burkolatba. Egy programban rekedt
jel csupán a lélek. Ugyan mi más lehet?

Mi más lehet? bio-nyáklapra égetett
rendszer börtönébe zárják a létedet.
Mi más lehet ha a média istenek
eltorzult eszmékkel tömködik a fejed?
Te! Hogyha létezel, mondd meg mi más lehet!

Remény. Remény a lelke minden gépnek,
a remény lelke pedig a szeretet
ettől leszel ember nem csak egy szerkezet
és hogyha ez a jel benned is ott ketyeg
eljön majd az időd! Soha el ne feledd

soha el ne feledd az üvöltéseket
a gondolatokat, a kósza füstöket
emlékezz rájuk hogy emlékeztessenek
miért vagy itt. Azért kaptad az életet
hogy felébreszd felébreszd az alvó gépeket!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Cseik_Daniel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 346
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.4101 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz