Vidám vasállarccal jársz-kelsz a világban
s hogy ki vagy meztelen, ki vagy valójában
csak üvöltések tudják az esti párnában
kósza gondolatok könyörgő imában
nap felé szálló füstök hajnaltájban
őrült végletekben vánszorgó lényeket,
robotokat látnak kikben a szeretet
gombnyomásra indul. Bele feletkezett
mind a burkolatba. Egy programban rekedt
jel csupán a lélek. Ugyan mi más lehet?
Mi más lehet? bio-nyáklapra égetett
rendszer börtönébe zárják a létedet.
Mi más lehet ha a média istenek
eltorzult eszmékkel tömködik a fejed?
Te! Hogyha létezel, mondd meg mi más lehet!
Remény. Remény a lelke minden gépnek,
a remény lelke pedig a szeretet
ettől leszel ember nem csak egy szerkezet
és hogyha ez a jel benned is ott ketyeg
eljön majd az időd! Soha el ne feledd
soha el ne feledd az üvöltéseket
a gondolatokat, a kósza füstöket
emlékezz rájuk hogy emlékeztessenek
miért vagy itt. Azért kaptad az életet
hogy felébreszd felébreszd az alvó gépeket!