megsokasodtunk, emberek.
(gabonában rontó anyarozs)
meddig lehet? Egy-úttal ki inthet
egyáltalán itt minket még meg?
fölburjánoztunk, lépfene-tetvesek,
mi, káin-szép virágok.
de komposztjainkon árulkodó szagok;
ölt ábeleink liliom illata.
mint egykék magányossága
szomorodunk széjjel a megomló semmiben.
mi, akik Egyben voltunk sokan,
a sokban már külön válunk.