Előszó:
A szenvedély olyan,
mint széltől feltüzelt parázs.
Ha fellobban,
vad izzása pusztító orkán.
Tenger áradása sem
oltja el
a lángoló szerelmet.
Nő: Ébredj szerelmem,
a hajnal lassan elér.
Jöjj szerelmesem,
az idő kevés,
mindent éleszt a fény.
Lélegzeted elveszem,
csókommal ébresztelek…
félelem mérge a szívemen,
utolsó ez a szerelem.
A szenvedély
a szerelmedben talált rám,
vágy nélkül éltem azelőtt,
de most már kell,
kell, hogy éljek.
Férfi: Szerelmem,
csókodtól újra él a lelkem,
életet leltél hát mellettem,
el ne veszítsd!
Szerelem
törékeny gyönyör vagy szívemben,
Nálam vagy ma,
de holnap eltűnsz,
újra elégsz.
Nő: Adios szerelem,
a hajnalfénye idején…
Elfúj a szél, hiába kértem
örökre maradj velem.
De mielőtt elmész,
hát légy eggyé újra velem,
csókod forró és tűz legyen,
bennem élj, mint ezelőtt.
Együtt: A szenvedély,
a szerelmedben talált rám,
vágy nélkül éltem azelőtt,
de most már kell,
kell, hogy éljek.
Nő: Adios szerelem…
… tán valahol még újra vársz…
Férfi: A szenvedély őrjítő lángja
amilyen hirtelen lobban fel,
oly gyorsan el is ég…
Fénye világít a horizonton,
… emberszívek egén…
Együtt: ÖRÖK ILLÚZIÓ VAGY SZERELEM!
Megjegyzés: (Madrugada en Rio c. számhoz)
/2011.07.21./
Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13 
Összes: 63
Jelenlévők:
