Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Nosztalgia

, 224 olvasás, -Squirrel- , 2 hozzászólás

Gondolat

Rég elveszett álmok mára csak én hiszek bennük egyedül ülök a sötétben, de jól látok. Fakó tintába mártva érzéseimmel karikatúrákat festve a régmúlt múltról nincs több szivárvány nem süt már a nap sem. Én a gondolataimba merülve csak én vagyok s örök társam a magány. Elveszítettelek mert nem vigyáztam rád eléggé. Lásd érzelmi roncs lettem manapság már semmit sem kerestem. Vak vezet világtalant kifordult ez a világ nálam idehaza mindenki megtalál, de senki sem keres. Minden nap csak esik a földre lepuffan mára már annyi megtelik vele a szoba, hajókázom rajta ezis majdnem olyan mit régen csak kértem kék egen zűrzavaros tengeren… nosztalgia ez s csak várom a telefonhívást, de csak a búgást hallom csak a szívreccsenést.

Megjegyzés: 2012.01.11.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: -Squirrel-
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 134
Regisztrált: 3
Kereső robot: 29
Összes: 166
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz