Rég elveszett álmok mára csak én hiszek bennük egyedül ülök a sötétben, de jól látok. Fakó tintába mártva érzéseimmel karikatúrákat festve a régmúlt múltról nincs több szivárvány nem süt már a nap sem. Én a gondolataimba merülve csak én vagyok s örök társam a magány. Elveszítettelek mert nem vigyáztam rád eléggé. Lásd érzelmi roncs lettem manapság már semmit sem kerestem. Vak vezet világtalant kifordult ez a világ nálam idehaza mindenki megtalál, de senki sem keres. Minden nap csak esik a földre lepuffan mára már annyi megtelik vele a szoba, hajókázom rajta ezis majdnem olyan mit régen csak kértem kék egen zűrzavaros tengeren… nosztalgia ez s csak várom a telefonhívást, de csak a búgást hallom csak a szívreccsenést.
Megjegyzés: 2012.01.11.