Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megtaláltalak…

, 291 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Szerelem

Engedd, hogy legyek a bérced,
ahonnan, mindig örömmel nézed
az elfutó lidércfények táncát
s az éj simítja el a napnak
megannyi ronda ráncát…
Csendes a hold, fénye
a kéjt-arcodra festi,
e mámoros érzést
s már el nem ereszti…
Dúdol egy dallam,
felüti halkan a fejét
zsong, körbe jár,
monoton ütemre muzsikál.
nem tudod, nem is tudhatod az ütemét…
csak érzed, belopta tüzét a vágynak, s eléget
mégis örökre kívánod az egészet…
Hallgatod, mit üzen, talán meg is szereted,
s mint fájó keresztet, mégis örömmel viseled.
mert e csodás érzést feledni nem lehet…
Csak egy jelre vársz, ints, ha menni készülsz,
mert ha rám találsz, karjaimba szédülsz.
könnyű lesz az álom, az éj is vele szépül…
Örömünnep várjon, s a szerelem vendégül…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 5
Kereső robot: 17
Összes: 67
Jelenlévők:
 · Déness
 · Öreg
 · PiaNista
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.069 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz