Hajnali órák! Kedveseim!
Fotel a kényelmem,
könyvem az ölemben,
béke a szívemben.
Most angyali nyugalom burkolhat,
titkos dalokat dúdolgat.
Tudatom mélyéről indul, s égbe száll a gondolat…
Néha-néha kitekintek.
Ablakom képkeret,
látom a szépeket,
értem a lényeget.
Tollászkodó nagymadár szárnya
fehér kontúrokat rajzol a tájra.
Hulló, puha pihéi elringatják kedvemet.
Minden mozdulatlan.
Az idő megpihent,
a gond messze ment,
a CSEND megjelent.
Kint derengő fényben,
szürke-fekete-fehérben
közelgő csodáról álmodik a természet.
Figyelmem hazatér.
Fülel a hideg csend:
mi lüktet idebent?!
Lelkemig visszacseng!
Szuszogva ad ritmust hajnalomnak
összekötő eleven hidam:
szebb jövőről álmodik szobámban a fiam.
A hangok elérnek
Felzümmög a hűtő,
duruzsol a fűtő
hűtlen a CSEND, tűnő.
Fülemben óraketyegés dörömböl,
már követel, sürget, indulót bömböl.
Gyenge testemet a napi robot hívja.
Még visszanyúlok
Elmerülnék a végtelenbe,
kapaszkodnék kis semmiségbe,
visszanéznék a Mindenségbe.
De nyújtózik a zaklató, elmúló élet,
széled az összes ragyogó elmélet.
s én indulok a megszokott, bukott csatákra.
Felsóhajt fohászom.
Emberi eszmélet,
Isteni természet,
Teremtő csend, élet!
Szent egyensúlyban egyesüljetek!
Boldognak lenni segítsetek nekem!
Béke, nyugalom maradjatok velem!