Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csendélet

, 245 olvasás, nemezis , 4 hozzászólás

Gondolat

Hajnali órák! Kedveseim!
Fotel a kényelmem,
könyvem az ölemben,
béke a szívemben.
Most angyali nyugalom burkolhat,
titkos dalokat dúdolgat.
Tudatom mélyéről indul, s égbe száll a gondolat…

Néha-néha kitekintek.
Ablakom képkeret,
látom a szépeket,
értem a lényeget.
Tollászkodó nagymadár szárnya
fehér kontúrokat rajzol a tájra.
Hulló, puha pihéi elringatják kedvemet.

Minden mozdulatlan.
Az idő megpihent,
a gond messze ment,
a CSEND megjelent.
Kint derengő fényben,
szürke-fekete-fehérben
közelgő csodáról álmodik a természet.

Figyelmem hazatér.
Fülel a hideg csend:
mi lüktet idebent?!
Lelkemig visszacseng!
Szuszogva ad ritmust hajnalomnak
összekötő eleven hidam:
szebb jövőről álmodik szobámban a fiam.

A hangok elérnek
Felzümmög a hűtő,
duruzsol a fűtő
hűtlen a CSEND, tűnő.
Fülemben óraketyegés dörömböl,
már követel, sürget, indulót bömböl.
Gyenge testemet a napi robot hívja.

Még visszanyúlok
Elmerülnék a végtelenbe,
kapaszkodnék kis semmiségbe,
visszanéznék a Mindenségbe.
De nyújtózik a zaklató, elmúló élet,
széled az összes ragyogó elmélet.
s én indulok a megszokott, bukott csatákra.

Felsóhajt fohászom.
Emberi eszmélet,
Isteni természet,
Teremtő csend, élet!
Szent egyensúlyban egyesüljetek!
Boldognak lenni segítsetek nekem!
Béke, nyugalom maradjatok velem!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nemezis
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 327
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2181 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz