Visszanézni a tükörbe, ahol bársonyos a múlt,
sült gesztenye illat száll felém, összetesszük két kezünk,
és nevetve nézzük, ahogy ujjacskám elveszik kezedben.
Ugyanazok vagyunk, vagy a tükör eltorzítja a képet?
Volt egy éjszaka, még nélkülem, Te sírtál, féltél, de vártál engem.
Vajon a tükör igazat szól, ha azt suttogja, hogy megérte?
Szíved harangszó volt, mely utat mutatott, egyre hallkabban csilingelt,
egyre zaklatottabban, és a tükör már homályos, képe karcos.
Ugye Te is tudod, hogy eltévedtünk?