Zúgnak a harangok-, valaki elment!
Bimm… bamm – bimm… bamm,
valakiért fájdalmasan szól éneke.
Valakit utolsó útjára kísér a hangja,
akinek leáldozott földi élete.
Találgatások itt is – ott is
Kérdezgetések jobbról is – balról is,
a kérdésre nem kapnak feleletet.
Nem tudja megmondani senki,
akiért szól… vajon, ki lehetett?
Feledésbe merült az ő világa.
Nyugdíjasként éltes korában
már csak családjának élte életét.
Anonymusként írogatott néha,
kevesen ismerték… kilétét-nevét.
Nem törte meg kora-, betegsége,
amelyet tudomásul véve elfogadott,
ellene tenni már senki, ő sem tudott.
Kiért zúgtak a harangok, ne találgassátok.
Megmondom… én vagyok.