Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszinte szavak

, 151 olvasás, Lehoczky , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Nem tudom, hogy lesz jobb, fel kéne állni,
Nehéz a gyávából, bátorrá válni.
Nem tudom, ki vagyok, s hova tartok,
Ti nem értetek meg, csak boldogságot faltok.
Nem tudok felállni, megtörtem végleg,
A rosszabbik irányba dőlt el a mérleg.
Nem emlékszem a boldogság, lágy szavára,
Az életem bezárt egy, hideg cellába.
Nem hiszek semmi jóban, nem hiszem, hogy jobb lehet,
Megváltozni nem tudok, az életem eltemet.
Áruló szavak, hazug holnapok ringatnak keblükön,
A barátoknak púp vagyok, mindig ott vagyok a terhükön.
Elmennék, ha mehetnék, de nincs, ki elfogadna,
Nincs senki, ki házába és szívébe befogadna.
Feladtam már régen, minden kihalt bennem,
Lejárt az ideje. Új lelket kell vennem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Lehoczky
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1246 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz