Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredés

, 184 olvasás, kratinger , 2 hozzászólás

Szerelem

Tündér ébresztett egy izzadt hajnalon
Szivárvány színű tekintet arcomon
Megfogta kezem mint anya gyermekét
Szívem nem születik újjá, elvetélt

Ismeretlen helyre visz hol újra láthatok
Helyre, hol szív nem ismer bánatot
Haja vállára omlik mint lomha sziklafal
Egybe olvadunk mint ősz a tavasszal

Életadó mosolya felszívja könnyemet
A halált elűzöm el már nem temet

Enni ad, letörli ráncos arcomat
Szerelmünk az idő lapjain karcolat
Soha nem enged el vigyáz rám
Ha lázas is vagy s hideg ráz

Beborít testével az érzés felhevít
Szerelme a hűs hitre megtanít
Szótlan figyelem meghalnék érte
Feltámaszt érzem örök hűsége

A hajnal is elköszön már
Vézna testem ébredni próbál
Fölém hajol, fülembe súg egy titkot
Lelkünk a sötéttel örök harcot vívott

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: kratinger
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1526 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz