Tündér ébresztett egy izzadt hajnalon
Szivárvány színű tekintet arcomon
Megfogta kezem mint anya gyermekét
Szívem nem születik újjá, elvetélt
Ismeretlen helyre visz hol újra láthatok
Helyre, hol szív nem ismer bánatot
Haja vállára omlik mint lomha sziklafal
Egybe olvadunk mint ősz a tavasszal
Életadó mosolya felszívja könnyemet
A halált elűzöm el már nem temet
Enni ad, letörli ráncos arcomat
Szerelmünk az idő lapjain karcolat
Soha nem enged el vigyáz rám
Ha lázas is vagy s hideg ráz
Beborít testével az érzés felhevít
Szerelme a hűs hitre megtanít
Szótlan figyelem meghalnék érte
Feltámaszt érzem örök hűsége
A hajnal is elköszön már
Vézna testem ébredni próbál
Fölém hajol, fülembe súg egy titkot
Lelkünk a sötéttel örök harcot vívott