Kiáltanék… ha meghallanátok,
népünket sújtja gyűlölet, és átok;
mily förtelmes, ahol szeretet nincsen,
széthúzó eszmék marakodnak kincsen.
Ha nincs összetartás, nincsen közös cél,
éles a szó, mint élesre fent acél;
volt egy ideálod, aki ha kiállott, szavai
megosztották az országot – családot.
Hitted a szavát, és kiálltál mellette,
remélted eszméiben bölcs lesz a tette.
Vivátoztál – kiáltva csakis őt akartad!
Csalódtál? Lett volna inkább néma ajkad!
Ott ahol az ember- embernek ellensége,
elégedetlenség az úr-, ott nem lehet béke!
Ahol ember – az embernek farkasa, ott
lecsúszott népnek nincsen semmi jussa!
A törvény, nem a malmodra hajt vizet,
amiért a nép már mindenével fizet;
kiáltanék… de már félek késő, már
nem lehet neked, szebb-boldogabb jövő.
Ha munkahelyed nincs – elveszik lakásod,
a törlesztés lehetősége szomorú világod.
Még mindig nem hallod? Hát érted kiáltok!
Ami velünk történik… Bibliai átok!