Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A legszebb… a legkegyetlenebb…

2012-01-07 20:26:01, 779 olvasás, Magyari Emese, 26 hozzászólás

… (az igaz-örök)…

Elhalt. Mirtusz-méhem
s élő hitem kellett
egyszerre temetnem.

Kő-merev gyász alatt
a legszebb életversem
kiásatlan sikoly-harang
maradt. Csak a sóhajokból fakadt
vér-köröm-virág
hordozza az elveszett gyerek illatát.
Zsoltár-levél. Fátyol-remény.
Az áttetsző kegyelem… − soha nem lesz enyém.
Könny-gyomok között veszett el…
A fekete föld-szavak szentelték fel…

/így csak a halál szavára ébredhetek fel/

Kísértenek: szív-lüktető hajnalok
bíbor-foltos napsugarak! Ó, azok a szem-ablakok!
Engem: egyetlen fény-agónia
tükröz, egyetlen sors-fóbia üldöz…


(Árny. Delírium.
Egy istentelen ember
törött üveggolyót adott a kezembe
− azt kellene behelyeznem
a /már/ kivájt szemüregembe.
A hideg-szép látásommal
kettészelt szivárvány
- az eltitkolt ármány –
lenne a kegyelem ékköve…
de csak
gyémánt érzelmeim rajzoltak
szén-angyalt
az élet /át/tetsző versemre…)



A MÚZSA
MINT EGY KEGYETLEN SÍRKŐFARAGÓ
ÖRÖKRE RÁFEKÜDT A TESTEMRE
ALATTA RESZKETVE
A TOLLAM CSAK ÖN-MARÓ
EREKLYE


Megjegyzés: 2012. január

Sajgó lélek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 332

Page generated in 0.5021 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz