Bádog tetőre
csöpög az eső
kapkodva bújik
be a bokorba
fejére csordul
csepp csepp után
dideregve fut
a nap nyomán
nincs hová szaladni
a felhő úgyis
megtalál
a boldog pillanatok
egyedül mennek
sorban a nap után
ne fuss picúr
agyonnyom a lét
hátán égnek áll
a puha, tarka bunda
ki marad itt
az esőben ázva?
bánata kezet fog
a magánnyal
keserve együtt
kacag kínjával
kételye táncol
vadul iszonyával
egyedül marad
az ünneplő néppel
feküdj le
kis állat
nyújtóztasd ki
aprócska lábad
add át
egész mindened
hadd vigye
hadd vigye
a szemtelen
ázott tömeg.