Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Január elején

, 768 olvasás, Kelemen Zoltán , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Tavaszias mosollyal köszönt rám a Január.
Belém karol vidáman s az orromnál fogva vezet.
Csalókán langy szellő kacagva cibálja meg ingem.
Elsuhan a bokrok között s csalfán visszainteget.

Kis pocsolyából egy tükörkép kacsint vissza rám.
Két lépés közt szület újjá egy ezeréves dallam.
Széttárom karjaim, mint gyermek, mikor repülni vágy
s elhalkítom szívem, hogy csak a dobok hangját halljam.

Öreg platánok mormolnak imát az ég felé.
Hófehér felhők közt játszik bújócskát velem a Nap.
Lyukas zsebemből szöknek elhessegetett álmaim,
csak egyetlen egy a szívemben, mely titkon megmarad.

Megjegyzés: Mohol, 2012. Január 4.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1455 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz