álmatlanul fekszem újra könnytől nedves párnámra,
fájdalomtól reszketek, hisz az emlékek csak száz számra,
tőrnek újra felszínre, mélyre karcolnak a pixelek,
minden egyes képkockán a boldogságom integet,
törött szárnyal repül messze, távol minden érzéstől,
minden újabb kérdésben a válaszod egy széles tőr,
mit döfhetsz bártan szívembe, nem maradt csak téveszme,
rútúl hagytál magamra, a szerelmem elvérezve,
magányra súlyt sorsom, itt hagyva mély szégyenben,
tegnap fogtad kezem, ma meg Tomi neked mégsem kell…