Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hasztalan szeretlek

, 335 olvasás, Alicce , 0 hozzászólás

Szerelem

Idegenül érzem magam,
minden vélhető kétely bennem zsibong,
s fel-felcsattan válaszul az emberi zsoltár:
vágyaim anyja mostoha voltál.

Nem látta senki sem, nem is én voltam talán,
Kiben éket vert a temetetlen magány.

Akár egy rövid dallam,
Már hallgatnak bennem a tettek, csak
Egy kósza emlék köröz, hogy szívemre vegyem

Kár volna magunkat megmentenem.

Ha majd elmész,
Behunyt szemmel gondolj rá, ha fejünk felett
Meghasad szívedben a bánat:

- Itt minden megáll úgy, ahogy hagyod-

S ha gondolnék is majd rád, keservem míg fölvet
terelgetem szelídül, mint fényüket a komor csillagok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Alicce
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 227

Page generated in 0.1453 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz